Sári Laura: (He)artbreak – alkotói szabadság az érzelmek fogságában
Megrázom magam, és visszaterelem a gondolataimat a Finn-öbölbe. Egy hatalmas, hajónak nevezett szörnnyel készülök elhagyni a szárazföldet, és vele együtt a komfortzónámat.
Month: September 2024
Bakonyi Péter: Baatar, a sztyeppe vad szülötte
Egyik verőfényes tavaszi délután aztán úgy tűnt, hogy végre rámosolyog a szerencse, mert sehol nem látta a vén matriarchát, és az apja is azzal volt elfoglalva, hogy egy sárló kancának udvaroljon. Baatar pedig óvatosan megindult a kistestvére felé, aki mikor meglátta őt, kedvesen ránézett, majd cuppogni kezdett, mintha szopna.
Csúcs Krisztina: Ruganyos
A közös nyelv hiányát hangerővel pótolta, és amikor ezt sem értették, addig verte a zárka ajtaját, míg a sokat próbált francia sergent magyar szókincs és türelem híján úgy megrugdosta, hogy a két nap alatt, míg sem enni, sem inni nem kapott, szépen megszelídült.
B. Szalma Emese: Énkutatás
Zsírosak a kártyalapok, nézem a kezedet, ahogy a csomagot kevered. Rám mosolyogsz, fáradtnak tűnsz. Tekinteted a fejem fölött lévő mesteredre emeled, úgy vigyázza minden mozdulatod, mint édesanyja gyermekét.
Hatvani Nikoletta: Ítélet
Nem járunk sűrűn haza, mert ha otthon vagyunk, minden alkalommal olyan szinten arcul csap a magyar valóság, hogy két-három hét után csak a honvágy halvány szikrája marad bennünk, és megtörve térünk vissza választott hazánkba.
Erdődi-Juhász Ágnes: Jégverem
Még él, mondom neki, azt mondja, nem, csak ráng benne az ideg, de látom, ahogy mozog az oldala, és az uszonya is megremeg.
Bartyik Bálint: Az utolsó vacsora
– Ha a húsgép húst kér, adjál neki húst! Nézz rá! Ő maga a hús. Nem adsz? Akkor huss – hüvelykujját elhúzta a nyaka előtt. – Torkodig ér a pác, öcsém.
Erica Schweitzer: Drága mama
Most itt van a felújítás alatt álló életemben az a nő, aki már az eljegyzési ebédünkön megkocogtatta a poharát, és ünnepélyesen bejelentette, hogy ők (csak később értettem meg, hogy ő és a fia) még nincsenek felkészülve a komoly kapcsolatra. Na azért ebben speciel igaza volt.
Fodor Zsuzsa: A másnapos barista, aki koktélpoharakba adagolta a caffe crémát
Lehunyta a szemét, és maga elé képzelte a caffe crémáit. Örömmel rejtett mindegyikbe titkos mosolyokat. Kiugrott a tus alól, törülközőt csavart magára, kiviharzott a fürdőből, felkapta a földről a ruháit, és kimenekült a szobából.
Somody Bea: Csönd
Berta anyját elvtársnőnek szólították, a szó végén a nőt jól hallhatóan megnyomták, jelezve helyét az asztalnál.
Birovits Zsuzsanna: Amikor tízéves leszek
…egy halk szavú anyát szeretnék magamnak,
egy suttogó Mamit.
Uncategorized
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Megint ez a szörnyű bűntudat, hogy nem tudok tökéletes utódot produkálni. Folyton csalódást okozok mindenkinek. Elönt a szégyen, kerülöm anyukám és a férjem tekintetét. Biztos vagyok benne, hogy mindez az én hibám, ez a büntetésem, amiért el akartam hagyni a férjemet. Szeretnék bocsánatot kérni, de nem találom a szavakat.
Benyo Rita Sonne: A válasz
Ha mások nem a boldogságot keresik, akkor mégis mit? És miért? De ezt nem akartam megkérdezni, mert tudtam, hogy a Mester egy kérdésre válaszol biztosan, és engem a boldogság érdekelt a leginkább.
Nagy Gabriella: Kilenc év visszafelé
Anyja tökéletesen tudta érzékeltetni ellenszenvét a barátnőivel, így szép lassan mindenki lemorzsolódott mellőle. Kata anyja helyett is szégyellte magát. Ő mondta meg, kivel találkozhat, hol, meddig maradhat, mit vehet fel, és hogyan kell hordania a haját.
Darvas Orsi: Ölelésdeficit
Az ölelős emberek sorába, of course, amerikai barátja is bekéredzkedett. Legelső találkozásukkor bemutatkozás helyett csak annyit mondott: I am a hug person, and you?