A telefon egész nap csöngött, és délutánra Dr. Hanáknak lassan megfájdult a feje. Könyökével az asztalra támaszkodott, s miközben körkörös mozdulatokkal masszírozta a halántékát, az előtte lévő bögrébe bámult, amiben a csalánteája gőzölgött. Mélyen beszívta a tea illatát, amiből már a második adagot itta, s remélte, hogy az hamarosan kifejti fájdalomcsillapító hatását.
Észre sem vette, hogy kinyílt az ajtó, és a titkárnője megállt mellette. A nő óvatosan megérintette a vállát.
– Ügyvéd úr – szólította meg csendesen.
Dr. Hanák összerezzent, és kérdőn nézett rá.
– Megérkezett az igazságügyi pszichológus szakvéleménye a Kerekes-Pásztor ügyben – mondta a nő. – A doktor úr az előbb telefonált, hogy nézze meg a levelei között.
Dr. Hanák fáradtan bólintott.
– Hogyne. Köszönöm, Enikő!
Nyújtózott egyet, és a nagy beltéri üvegablakon át, amin keresztül rálátott belső szobájából irodájának előterére és a titkárnője asztalára, megpillantott egy férfit és egy nőt az ügyfeleknek elhelyezett kanapén. A harmincas éveik elején jártak, kopottas ruhában, görnyedten és némán várakoztak.
– Enikő, mikor érkezett meg Kerekes úr és az élettársa?
– Most értek ide, mielőtt bejöttem.
– Helyes. Tíz perc múlva bevezetheti őket.
A titkárnő kiment, és Dr. Hanák odafordult a laptopjához. Megnyitotta az e-mail fiókját, és átböngészte a pszichológus levelét. Azt olvasta benne, amire számított. Tökéletesen megegyezett az elmeorvos véleményével.
Mire a levél végére ért, a titkárnő bekísérte a fiatal párt. Dr. Hanák kezet fogott a férfival, majd hellyel kínálta őket az íróasztalával szemben. Mikor ő is leült, azok ketten riadtan, várakozásteljesen néztek rá.
Dr. Hanák megköszörülte a torkát.
– Nos… január 29-én, azaz jövő hét szerdán kezdődik a tárgyalásuk, ahogy arról már korábban értesültek.
Kerekes meg a párja szótlanul bólintottak.
– Az eljárás megkezdése óta önök már részt vettek több orvosi vizsgálaton – folytatta az ügyvéd. – Épp az imént küldte át nekem az igazságügyi pszichológus a szakértői véleményt.
Dr. Hanák újra a laptopja felé fordult.
– Ebben az áll, hogy önök, Kerekes Alfonz és Pásztor Mónika alacsony intellektussal és korlátozott beszámítási képességekkel rendelkeznek. Ennek fő okaként a pszichológus az önök alacsony iskolai végzettségét jelölte meg, melynek folytán nem tudják teljes mértékben felmérni tetteik következményét.
Dr. Hanák itt abbahagyta az olvasást, és a fiatal párra tekintett.
– Tudják, hogy ez mit jelent?
Azok ketten feszengtek a széken.
– Ügyvéd úr, kérem, mi egyszerű emberek vagyunk – szólalt meg a férfi. – Magyarázza el úgy, hogy mi is megértsük!
– Ez azt jelenti, hogy önök gondolkodásukban, szellemi kapacitásukban elmaradnak az átlagostól – fejtette ki az ügyvéd.
A férfi összevonta a szemét.
– Vagyis fogyatékosnak neveznek minket?
– Nem fogyatékosnak – rázta a fejét Dr. Hanák. – Az más. Az önök esetében arról van szó, hogy értelmükben lassabban fejlődnek, nehezebben látják át az összefüggéseket.
A férfi egyre jobban ráncolta a szemöldökét.
– Nekem ez nem tetszik. Tiltakozom az ellen, hogy idiótának nevezzenek minket…
– Én a maga helyében nem tiltakoznék – felelte csöndesen Dr. Hanák. – Az igazságügyi pszichológus és az elmeorvos véleménye teljesen megegyezik, és ez önöknek kedvező lehet.
– Ezt meg hogy érti?
– Ezt úgy értem, hogy a szakvéleményekben leírtak enyhítő körülménynek számítanak, és befolyásolhatják az ítéletet. Önöket pedig súlyos dologgal, gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolják.
A szobára csend telepedett.
– Nézzük át még egyszer a tényállást! – javasolta az ügyvéd. – Önök mindketten beismerték, hogy az otthonukba szabálytalanul, balesetveszélyes módon kötötték be az áramot a házukkal szemben lévő hálózati vezetékről. Önök mindvégig ragaszkodtak ahhoz, hogy egy ismeretlen segített maguknak ebben.
– Szívességből tette – szólt közbe az asszony. – Csak jót akartunk…
– Az ügyész minden bizonnyal meg fogja kérdezni, hogy bízhattak meg egy vadidegen emberben, akinek semmiféle szakképzettsége nincs.
– Találkoztam már vele korábban is a városi piacon – szabadkozott a férfi. – Azt mondta, be tudja kötni hozzánk az áramot…
Az asszony sírva fakadt.
– Ügyvéd úr, mi sosem akartunk volna rosszat a gyerekeinknek. A legutóbbi lomtalanításkor találtunk egy hűtőt, amiatt húztuk be az áramot az ablakon.
– Az egy műszakilag nagyon rossz állapotban lévő hűtő volt, amit nem nézettek meg szerelővel – mondta csendesen Dr. Hanák. – És ez okozta később a halálos áramütést.
Az asszony a szemét törölgette.
– A gyerekek csak játszottak, amíg kint az udvaron teregettem – magyarázkodott szipogva. – A testvérei mondták, hogy a kicsi Adrián véletlenül ért hozzá a hűtő hátsó részéhez. Akkor rázta meg az áram. A többiek csak azt látták, hogy összeesik és nem mozdul. Mire a nagy kiabálásra beszaladtam, már nem lélegzett… Átrohantam a szomszédba, nekik van telefonjuk, hívtuk a mentőt, de mire kiértek, meghalt szegénykém…
Az ügyvéd nagyot sóhajtott.
– Őszintén sajnálom az önöket ért tragédiát. A kisfiút már nem hozhatjuk vissza, viszont most azon kell dolgoznunk, hogy maguk minél enyhébb ítéletben részesüljenek.
Bólogattak.
– Ügyvéd úr – szólalt meg erőtlenül az asszony. – A tárgyalás után visszakaphatjuk a másik négy gyereket?
Dr. Hanák elkomorodott.
– Nem akarok jóslásokba bocsátkozni. A jelenlegi életkörülményeik közé nem valószínű.
– Nem tudnánk tenni valamit?
Dr. Hanák sóhajtott.
– Várjuk meg a tárgyalást, rendben? Utána megbeszéljük.
Azok ketten hallgattak.
– Nézzék – mondta az ügyvéd. – A gyerekek jó körülmények között vannak. Meleg, száraz, fűtött helyen, ahol tudnak rendesen tisztálkodni is. Napi öt étkezés biztosítva van nekik.
– De nem velünk vannak…
Az ügyvéd nem válaszolt. Átbeszélte még a tárgyalás menetét az ügyfeleivel, aztán elköszönt tőlük.
Miután a fiatal pár elment, hosszan nézett utánuk. Felállt, kinyitotta az ablakot, hogy friss levegő jöjjön a szobába, majd rágyújtott egy cigarettára. Visszaült a székébe, és eltűnődve nézte a cigarettafüstöt.
– Végérvényesen retardáltak. Az ítélet jogerős – mondta végül, majd erőteljes mozdulattal elnyomta a cigarettát a hamutartóban. – Fellebbezésnek helye nincs.
(Fotó: Lisa from Pexels, kép forrása: Pexels)