novella

Hatala Edit: Virág

Sok a tűlevél, a fenyőt már rég ki kellett volna vágni. Friss víz a vázákban, a három szál rózsa külön-külön. Gyönyörűek. A sírkő tiszta, a virágokat a nap sugarai simogatják.

Mintha valaki fogott volna egy ecsetet, és fehéret, halvány rózsaszínt, valamint mályvát kent volna fel a szirmokra. 

A rózsák a vázában Katát egy csendéletre emlékeztetik. Az orchideák és krizantémok tégla és fehér színű díszletek előtt pompáznak, ünnepre készülődnek.

– Mennyibe kerül a rózsa? – kérdezi.

– Ingyen odaadom – válaszol a virágárus, és a kezében lévő csokorba tűz egy újabb napraforgót.

– Ingyen?

– Igen, jól hallotta. Ezek a virágok Ecuadorból érkeztek, és nem tudom biztosan, hogy holnap még szépek maradnak-e.

– Odaadom őket szívesen – mondja mosolyogva, leteszi a csokrot, és a rózsákhoz igyekszik.

– Hát jó. Három szálat kérek – válaszolja Kata. A táskája vállpántját gyűrögeti, míg a virágos óvatosan selyempapírba burkolja a triumvirátust.

– Vissza kell vágni a szárakat, tovább tartanak – hangzik a tanács. – Ha minden jól megy – pontosít a virágos kedvesen.

– Köszönöm – mondja Kata. 

A boltból kiérve lassan sétál az utca végéig, élvezi, ahogy a lágy őszi szellő összekócolja haját. Amikor a kocsihoz ér, táskájában egy ideig keresgél, végül oldalzsebéből fél kézzel előhalássza kulcsát.

A papír zörög a kocsi első ülésén, magának szerette volna, csak úgy, szobájának díszéül. Lemond róla, sajnálná a szobájába tenni őket. Mi lesz, ha másnap lehullanak a szirmok, s a szár vége üresen áll? Ezt nem akarja.

A csomag marad az első ülésen.

A másnap délutáni verőfényben Kata a sírt sepregeti. Sok a tűlevél, a fenyőt már rég ki kellett volna vágni. Friss víz a vázákban, a három szál rózsa külön-külön. Gyönyörűek. A sírkő tiszta, a virágokat a nap sugarai simogatják.

Lehet, hogy holnap a szirmok lehullanak, a sírt puhán beterítik, s egy kis ünnepet csalogatnak a szomorúság völgyébe. Majd a szél elfújja a selymes cseppecskéket, s az eső tovább áztatja, formálja őket. Talán hagynak valamit a kövön, majd a színes paca is tovább csorog, mígnem elnyeli a föld. A még ép szirmokkal az eső játszadozik egy darabig, aztán csak a tüskés szár marad. 

Az ünnepnek vége, újra tűlevelek karcolják a követ. A vázákban művirágok ripacskodnak. Úgy tesznek, mintha értenék, amit Ecuadorból a három rózsa a minap előadott. 

(Fotó: Irina Iriser, kép forrása: Pexels)

Leave a Reply

Discover more from Felhő Café

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading