kisprózák
A sárga gumikacsa
A sárga buddha gumikacsa a papírdobozban, a tőled kapott könyvek tetején kitartóan várta, hogy kitüntetett helyre, a vitrin felső polcára tegyük beköltözéskor. Hat éve azon a fülledt estén, a Buddha bárban, súrolta egymást a tekintetünk. A szalvétára írt, elmosódott telefonszám hetekig gyűrődött a kabátzsebemben, mire újra összefutottunk az utcán. Akkor úgy gondoltam, nem akarok belemenni egy új kapcsolatba. Az éjszakákon át tartó telefonok, az eufóriában lebegő nappalok, és a külön töltött idő hiányos egyensúlyában találtuk magunkat. Az első csók, a színestollú vadkacsák mellett a tónál örvényként húzott le, és már csak egymást láttuk közös világunkban. Pár hónap múlva egy gumikacsával leptél meg, hogy velem legyen, amikor te nem tudsz. Azon a napon a könnyem is kicsordult a nevetéstől, azóta együtt kávézunk reggelente, és várunk téged.
Máshol
Nyugalmat erőltetett magára, amíg kigurult az autó a sövénnyel közrefogott kocsibeállón. Ujjai lassan simították végig selyemruhája hűvösét, szerette ezt a hatalmas gurulóráncokkal díszített, rózsás ruhát. Kiemelte az alakját. Egy gondolattal a térde fölé ért, látszani engedte Bernini szobrokat idéző lábát, amit most keresztbe tett, így a szoknya alján a szegélyvarrásban megakadt a körme. Ez a mozdulat felülírta amúgy is labilis reggelét, a hajához nyúlt, és egy rakoncátlan tincset kezdett tekergetni. Szemével rátapadt a tájra, persze így sem tudta kellőképpen kizárni a rádióból unásig hallott sláger ráömlő hangjait, míg férje a refrént fütyülte. Sóhajtott, és egy grimasz kíséretében elfordította a fejét. Most hálás volt érte, hogy az út alatt nem hangzott el köztük semmi sem, az idegesítő fütyülésen kívül. A reptéren gyorsan elbúcsúztak, a férje egy túlhúzott, gejl mosollyal, nem akarta túllépni a parkolásra megadott időkeretet. Ábrándos léptekkel sétált be a váróba, ahol már várt rá elbűvölő mosolyával Péter, kezében egy ajándékcsomaggal.
(Fotó:Alex Jumper, kép forrása: Unsplash)