Tag: Finta Csilla

Senkinek nem köt, horgol a nagymamája ilyen szép pulóvereket, mellényeket, kardigánokat, sapkákat. Csak azért nevetnek ki, mert irigyek, zárta le a vitát anyám.

– Nusika szerezte a legtöbb pontot, és három ászt is nyitott. Hallod, Mary, három ászt! – közben bal kezén három ujját magasba emelte, és újra elmondta, hogy három ász. Mary mosolyt erőltetve magára csak annyit mondott, hogy ő ehhez nem ért.

Ki vagyok én, mormolta magának. Kutatott öreg, drogoktól és alkoholtól torzult emlékei között, valami kapaszkodót keresett, egy pontot, ahol nyugodtnak érezheti magát.

Talán egyszer, megismerkedésünk hajnalán, engem is nézett ilyen imádattal, amikor kiderült, hogy szeretem a Kispált, de az csak egy röpke pillanatig tartott.

Én még szédültem a délelőtti megbeszéléstől, ahol a főnök megveregette a Kambodzsában gyártott inge alatt feszülő, pohos vállát, hogy mennyire kemény csávó, mert az első negyedévben az iroda a tervezettől kevesebb szociális juttatást engedélyezett.

Már megint túlitta magát. Előző nap veszítette el az első munkahelyét.

Megint hallgathattam, hogy semmire se tudok vigyázni és milyen szétszórt vagyok. Még jó, hogy ő megnézte a dobozt, hogy ne maradjon benne semmi, amikor kidobja. Jött a szöveg, hogy Kiscsillag, milyen felelőtlen vagy, még ennyire se tudsz figyelni, nélkülem elvesznél.

Belül ujjongtam és sikítottam, mint tinilányok a Beatles koncerten, de azért igyekeztem rezzenéstelen arccal hallgatni. Kérte, hogy fogjam fel a helyzet súlyát és ne mosolyogjak, mert nagyon nehezen hozta meg ezt a döntést, és ez egy meghatározó pillanat az életében.

Sajnos fogalmam sincs, milyen egy normális apa, és nem tudom, mi kellene a változáshoz. Úgy érzem, már minden tőlem telhetőt megtettem, mégsem mondtad soha, hogy szeretsz, vagy, hogy büszke vagy rám. De ez biztosan az én hibám, mert nem tudtam elég jó lenni neked.

– Ha Lehel is így gondolná, akkor nem csak egy éjszakára gabalyodtatok volna össze, amikor annyira berúgott, hogy fel se állt neki. Utána persze mindenkinek azt mondta, hogy megdugott, majd úgy tett, mintha nem is ismerne.

Attól a naptól kezdve nekem csak az elméletet kellett megtanulni énekből, és többé nem énekelhettem az órákon, de nem is akartam. Az osztálytársaim soha nem csúfoltak – vagy csak nem hallottam.