Németh Márta: Varjak
Segítek neki kibújni a pizsamából, ráadok egy trikót és egy magas nyakú, kék garbót. Úgy ítélem meg, a bugyi maradhat, bonyolult lenne lecserélni, tegnap este adtuk rá tisztán.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Segítek neki kibújni a pizsamából, ráadok egy trikót és egy magas nyakú, kék garbót. Úgy ítélem meg, a bugyi maradhat, bonyolult lenne lecserélni, tegnap este adtuk rá tisztán.
A műbőr üléshez ragadt a meztelen combom, mire végre beértünk Cellbe, és Dórával a peronon, mint két málhás ló sodródtunk egymás mellé, szabad kéz híján üdvözlés nélkül.
– Egyáltalán nem esik jól, hogy félre akarsz dugni!
– Te hallod magad, hogy miket mondasz?! Féltékeny vagy egy halott íróra!
. A választást akartam véglegesíteni, mikor felvisított a mobil a táskám zsebében. Anyám keresett. Egyetlen pillanatra zökkentett ki, azonnal ugrottam, hogy elnémítsam a készüléket, ám mire visszaültem a laptop elé, egy metsző gondolat fészkelte be magát a fejembe. A fedélzetre nem vihetek pengéket.
Az egyik reggel egy elegáns, fekete bundás nő pénzt vett ki a falba épített automatából. Rájuk nézett, zavartan megrezzent, és letett a takarójukra egy ezrest.
Néztem a sárgás bőrű, sápatag arcát, ami már közel sem volt olyan, mint amikor megismertem. Emlékszem, a szélső dohánybolt korlátjánál fogódzkodott, sörrel a kezében. Akkor valahogy más volt az arca. Vagy csak én akartam másnak látni. Nem tudom.
Láttam az arcán az elszántságot, kócos haját hátrasimította, amint felszállt az első ajtón és kaján vigyorral leült az ülésre. Egy pillanatra sem engedte el a kezemet.
Csak a repjegybe meg a költőpénzbe kellene kicsit beszállnod. Gondolom, ha valami szállodaláncban szállunk meg, kedvezményt kapnánk a nevedre. Ami az én nevem is, ha úgy vesszük (kuncogott). Tudod, Albert milyen smucig, ő egy fillért sem fog adni.
Ahogy közeledem a munkahelyemhez, egyre inkább érzem az izgatottságot, hogy vajon milyen lesz a kolléga, mert hát Ili azt mondta, hogy egy fantasztikus csávó, olyan nekem való és nincs családja sem.
Nekem most kell a pénz, érted, nem tudok várni. Az asszony lelépett a két gyerekkel, és kéri a gyerektartást. Nem érti meg az a hülye kurva, hogy ha nincs, akkor nincs. Kaphatnék esetleg egy kis előleget?
A sugárterápiás épületszárny a kórház másik felében van. Normálisan elég lenne 6-7 perc, hogy odaérjek a kemóról, de az állvánnyal negyedórát hagyok rá.
Megpróbálom kifújni a fájdalmat, de tudom, hogy nem fog menni. Ha a fejem lüktet, sosem megy. A fogfájás vagy a menstruációs görcs más. Azt némi koncentrációval kilehelem magamból, ahogy a nagymamám tanította, de a fejemre kellenek a pirulák.
Sötét van. Nem látok semmit, de azt hiszem, valahol a szabadban vagyok, mert érzem az arcomon, hogy fúj a szél. Évi itt van velem. Látni nem látom, de érzem.
Emlékszem, ahogy az augusztusi csillagok kötéllétrát dobtak nekem, amikor éjszaka kiszöktem az udvarra. Anyám fojtott hangját feloldotta a langyos szél.
Különös eseménykor, egyházi személy avatása vagy kivégzéskor megnyitják a nép számára a kaput. Most a város apraja-nagyja itt van, hogy lássa az ördöggel cimboráló boszorkányokat.
Hajolok fölé, nyirkos öregszaga van, ahogy számat a penge ajkához szorítom, mély sóhaj szakad fel belőle, belezúdul a számba a műfogsor alól szivárgó áporodott szájszag. Meghalni fáj. Talán az infúzióba tett morfin kicsit enyhíti, talán az átkíséri, talán feloldozza.
Nagy levegőt vettem, próbáltam vizualizálni a baromi drága relaxációs tanfolyamon hallottakat, orron be, szájon ki „arossebé’ fizettemegyrakatpénzthaegyilyenszitutnemtokmegoldani”. Orron be.