– Most mit üvöltesz, baszdmeg?!
– Ne ugassál, láttalak, mit csináltál a Ferivel!
– Mit? Te beteg vagy, ember! Csak beszélgettünk!
– Ja, azért markolászta a seggedet, te büdös kurva. Nem megmondtam neked, hogy nem mész oda?!
Tompán puffant valami a mennyezeten, majd visítás szűrődött le az első emelet kettőbe, ahol Géza épp a tóruszról írta össze jegyzeteit a matematikaszakkörbe jelentkező diákjai számára. A tórusz egy forgástest, amely egy körlemezt egy vele komplanáris tengely körül elforgatva generálható.
– Nincs köztünk semmi, hidd már el!
– Nem igaz! Hazudsz!
Tórusz alakú például a hulahoppkarika és a kerékpár belső gumija. Géza a halántékát masszírozva próbált koncentrálni, de munkájában folyton megakasztotta a feje felett zajló vita.
Amikor a lakást megvette, egy egyedülálló anya volt a felső szomszédja, tízévesforma kislányával legfeljebb a húsklopfoló zaját produkálták, meg olykor szeretett a kislány a kádban pancsolva énekelni. Fél év múlva viszont a helyükre költözött Roli és Szamanta, ugyan még sosem beszélt velük, de ezt a két nevet hallotta, amikor kimentek az erkélyre cigizni.
– Te rohadt kurvaaaa!
Ha a tóruszt egy rajta ejtett lyukon át kifordítják, akkor újra tóruszt kapnak, aminek a szélességi és hosszúsági vonalai megcserélődtek. Még egy hangot hallok, én is kifordulok magamból, gondolta. Mintha csak erre a végszóra vártak volna odafönt, hirtelen maximális hangerőn kezdték bömböltetni a lakodalmas mulatóst. Éjjel fél egyre járt már, bőven kimerítette az eset a csendháborítás fogalmát.
Géza letette a szemüvegét, felvette kardigánját, és kinyitotta a bejárati ajtót. Erzsi néni, a szemben lakó szomszédja kinézett a rácsos kisablakon, nem tudott aludni a bömbölő zenétől ő sem.
– Hát, most mondja meg! Ilyenkor így zajongani… Ki kellene hívni a rendőröket ezekre!
– Ne tessék aggódni, megpróbálok beszélni velük.
– Jaj, kedveském, vigyázzon magára, az az ember állandóan verekedik! És még a cigarettacsikkeit is elhagyja a lépcsőházban! Telefüstöl mindent…
Géza nem várta meg Erzsi néni monológjának végét, ruganyos léptekkel kaptatott fel a lépcsőn a másodikra, és megnyomta a csengőt.
– Ki a fasz az ilyenkor? – hallatszott Roli hangja az ajtó mögül. – Rendeltél pizzát?
– Dehogy rendeltem!
Géza szemét hirtelen érte a fény, amikor Roli feltépte az ajtót. Kellett pár másodperc, mire meg tudott szólalni. Az alsónadrágos, pocakos Roli meredten bámult rá, zihált, szőrös mellkasán ütemesen fel-le mozogtak az aranyláncok.
– Mi van? – vakkantotta oda.
– Jó estét, az alsószomszédjuk vagyok, és szeretném megkérni…
– Mit pofázol? Szamanta! – üvöltött át a válla mögött. – Halkítsad már le, nem hallom, mit akar ez a kis geci! – Végigmérte Gézát, és amikor konstatálta, hogy beszélgetőpartnere feleakkora nemcsak magasságban, de testsúlyban is, még jobban kihúzta magát. Szamanta kikapcsolta a zenét, és hirtelen fülsiketítő lett a csend.
– Én csak szeretném jelezni, hogy bőven elmúlt már este tíz, és a lakók szeretnének pihenni. Megtennék, hogy lejjebb veszik a hangerőt?
– Nekem dumálsz, csicskagyerek? Úgy megbaszom a szádat meg anyádét is, ha még egyszer belém kötsz, baszod! Azt csinálok a saját lakásomban, amit akarok! Nézd már, Szamanta, mit pofázik ez a veréb!
Szamanta egy zacskó jéggel a halántékán jött elő, rózsaszín szabadidőruháján gyanús foltok éktelenkedtek. Alvadt vér.
– Jóóóvan, hagyjad már! – vetette oda Rolinak. – Maga meg mit bámul?
Géza nem tudta levenni a szemét a nőről. Utoljára a saját anyja szemében látta ezt a rettegést, amikor a nevelőapja fizetésnapon bepiálva ért haza.
– Vérzik az arca – felelte halkan. – El kellene látni a sebét, nehogy elfertőződjön.
– Na idefigyeljé’, húzzál most már innen! – lépett egyet Roli Géza felé.
– Kérem, nem is zavarok tovább. Köszönöm, ha nem hangosítják vissza a zenét.
Még egy hosszú pillantást vetett a nőre, aki lesütötte a szemét. Amint visszaért a lakásba, ismét rezgett a csillár a feje fölött, és ezúttal a dalszöveget is tisztán hallotta az egyébként csendes házban.
Másnap délután, amikor a szemetet vitte le, egy kuporgó alakot talált a kukák melletti lépcsőfordulóban. Hosszú fekete haja bele volt akadva a hatalmas karika-fülbevalójába. Szamanta nem volt teljesen magánál.
Géza ledobta a kukazsákot, és odasietett a nőhöz.
– Rosszul van? – guggolt le elé.
– Kicsikém… édes kicsikém… – motyogta.
– Jöjjön, segítek – nyújtotta a kezét Géza. – Megsérült?
– Én csak az én kicsikémet akartam… – sírta el magát.
Géza jobbnak látta, ha nem faggatózik tovább. Egyenesen a lakásába vitte szemlátomást sokkhatás alatt álló szomszédját. Készített neki egy teát, és betakarta egy pokróccal.
– Tudja, vannak segítő szervezetek, amikkel érdemes lenne felvennie a kapcsolatot. Ha gondolja, felhívom őket magának. Nem kellene megvárnia, amíg a férje nagyobb bajba sodorja.
– Kicsikém… – motyogta még mindig maga elé.
– Biztos benne, hogy a férje megérdemli, hogy így emlegesse? – horkant fel bosszúsan Géza.
– Azt hiszi, még a kórházban vagyok.
– Kórházban?!
A nő lassan felemelte a fejét, és Géza szemébe nézett.
– Kirúgta belőlem – könnyek gördültek le az arcán.
– Nem értem.
– Azt mondta, neki nem kell egy kibaszott gyerek, és biztos amúgy sem tőle van.
Géza elsápadt. Érezte előző éjjel, hogy nagy a baj, de azt nem, hogy ennyire.
– Szamanta, engedje meg, hogy segítsek – fogta meg a kezét. – Nem mehet vissza ahhoz az emberhez.
– De, vissza kell mennem! Maga rendes ember, de én szeretem a Rolit. Amikor nem idegesítik fel, nagyon jó vele.
– Biztos benne, hogy ne hívjak segítséget?
– Nem kell… – felelte Szamanta fáradt mosollyal, majd lebukott a feje.
Géza lefektette a nőt a kanapéra, és betakarta. Szamanta öt teljes órán át aludt, Géza addig dolgozatokat javított és azon gondolkodott, mitévő legyen. Már éjjel tizenegy felé járt az idő, amikor valaki ráfeküdt a csengőre.
– Tudom, hogy odabent vagy!!! – valaki teljes erőből az ajtóba rúgott. – Dugod a nőmet, csicskagyász?
Roli már órák óta Szamantát kereste, és néhány perccel ezelőtt a lépcsőházban lefelé Erzsi nénit pillantotta meg.
– Fiatalember, ha a barátnőjét keresi, itt van bent! – mutatott Géza ajtajára. – Láttam, amikor bementek, átkarolták egymást! – tette hozzá fontoskodva.
Géza reszkető kézzel nyitott ajtót.
– Félreérti a helyzetet, a felesége itt alsz…
Az első ütés az orrát érte, hatalmas reccsenést hallott, mielőtt a földre zuhant. Roli a hasába is rúgott párat, majd leköpte. Géza előtt már elsötétült a világ, amikor Roli a hajánál fogva kivonszolta Szamantát a lakásból, de valahol a távolban még hallotta, ahogy visszhangzik a lépcsőház:
– Te rohadt kurva, nem bírsz a picsáddal… Ne bőgjél, mert mindjárt olyat kapsz…
Néhány óra múlva a nyitva hagyott ajtón beszökő huzat ébresztette fel Gézát, aki nagyon nehezen tudott lábra állni. Kivánszorgott a fürdőszobába, hogy lemossa arcáról az alvadt vért, majd jeget tett az orrára, és megírta a tanári chat-csoportba, hogy a héten nem tud már bemenni az iskolába, mert lebetegedett.