Álnév
Ha este rádió és
álmaim sárga arcú embere
a dohány-füst hajú, kinek
ujjai mindenről tudnak
és utánam jön az előző
nap is műemlék perceivel,
hát jó, nézzünk farkasszemet
álnéven, hunyt szemhéjon át.
Én lakattam jól a csavargót mesével,
neki még ismerős az igaz.
Csak idegennek köszön szívesen
mert nem vár se hálát, se vigaszt.
A lány szárnyra kélt, elrepült,
itt hagyta nekem a szemét.
Én köszönnék szívesen mindenkinek
pardon! Szabad a nevét?
Kopasz ágak görgették a holdat
zörgő cseréptetők felett,
én kaptam el mikor leesett.
És fölsebezte a tenyerem.
Zárt szemhéjam alatt a fény
úgy vibrál, mintha élne.
Engem figyel, míg átszeli a várost
titokban, minden éjjel.
Havas
Havat álmodok köréd, csöndet.
Ezek a fák testvéreid.
Néma őrzők a nyomtalan tájon,
feketék, rád emlékezők.
Havat álmodok körénk, csöndet.
Ránk borul szürke ég kupolája.
Moccanatlan két idegen állunk.
Emlékezünk a fákra.
(Fotó: Alina Chernii, kép forrása: Pexels)