vendégszerző

Hajdú György versei

Vendégszerző rovatunkban ma Hajdu György verseit olvashatjátok.

Kalapja helyett I.

Kalapja helyett fejét kupolába,

lába alá a megléphetetlen flaszter.

Kettős-Napot kántál és Holdat

a magányos tűzfalak fölé,

hogy szikrázzanak szidolos rézkilincsek

az ős-hüllő-bőrű ajtók helyén.

Hát ennyi a boldogság – gondolja,

mielőtt befordul a fal felé.

A többi már nem az ő gondja,

hanem – ha lesz még – a reggelé…

Kalapja helyett II.

Motto

Minden ami van létező

hiánya valami másnak

szavam a csöndből ébredő

nyújtózása a vágynak.

Kalapja helyett fejét kupolába, 

lába alá a megléphetetlen flaszter. 

Elvakíthatnák szidolos rézkilincsek, 

hisz Nap süt, de mért volna kilincs 

az ajtók helyén.

S ha belépne is, ugyan mit találhat,

csak ürességet, csak hiányt,

de ott sem lelné a sajátját,

hogy valaki ide hozta volna az övét,

a számára az egyetlent,

így hát zsebre dugott kézzel

dacosan továbblépked,

s az elhagyott hiányokon,

mint felhőátvonulás,

még árnyéka sem hagy nyomot.

Kalapja helyett III.

Kalapja helyett fejét kupolába,

lába alá a megléphetetlen flaszter.

Elvakíthatnák szidolos rézkilincsek,

hisz Nap süt, de mért volna kilincs

az ajtók helyén.

Pedig volt itt ajtó,

töredezett rajta a máz,

mint őshüllő-pikkely bőr

s mögötte az életünk,

hol “Minden Egész eltörött.”

De nem bánja ma már,

jól van így, jól.

S álmodik tovább…

Kalapja helyett IV.

Kalapja helyett fejét kupolába

lába alá a megléphetetlen flaszter

elvakíthatnák szidolos rézkilincsek

hisz Nap süt

de mért volna kilincs

az ajtók helyén

Pedig volt itt ajtó

és itt állt a ház

gyerekzsivajos gang is volt

az udvaron hatalmas akácfa

és poroló is volt meg homokozó

a harmadikon laktak a Danieliszék

akiknek a gyerekeivel

nem volt szabad játszani

mert a papájukat egy hajnalon

elvitte egy fekete autó

és nem jött vissza többé

a vice szerint áruló volt

a béketábort árulta el

persze mi nem tudtuk

hogy hol árulta és kinek

így hát továbbra is játszottunk

a Danielisz gyerekekkel:

„Amerikából jöttem mesterségem címere…”

Néha még ámodik velük

mint a házzal

de már ők sincsenek…

Kalapja helyett V.

Kalapja helyett fejét kupolába

lába alá a megléphetetlen flaszter

elvakíthatnák szidolos rézkilincsek

hisz Nap süt

de mért volna kilincs

az ajtók helyén

Pedig volt itt ajtó

s mögötte ház is

talán tábla is volt a ház falán

„Itt élt és halt X.Y.

szerszámlakatos és kovács”

De már nincs itt a ház

csak gaz veri hűlt helyét

parlagfű terem rajta dúsan

és X.Y. emlékét sem őrzi senki

Sic transit gloria mundi

(Fotó: Pixabay)

Leave a Reply

Discover more from Felhő Café

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading