Olyan sok mindent szeretnék mondani neked, pedig még meg sem születtél. Lehet, hogy babonából nem kellene… de a fenébe is, te már itt vagy velünk! Létezel. Dobog a pici szíved. Az, hogy nem látlak, mert még a tesóm pocakjában lubickolsz, nem változtat semmin. Már most jobban szeretlek, mint a legtöbb embert ezen a világon. Képzeld, nemrég éreztem, hogy rúgsz egyet! Életem egyik legcsodálatosabb élménye volt. Nem vagyok egy érzelmes nő, ritkán sírok – majd meglátod, ha megismersz –, de ha rád gondolok, a szemem azonnal megtelik könnyel. Fogalmam sincs, hogy csinálod. Bár, azt mondják, fiú vagy – ez sok mindent megmagyaráz…
Nagyon szeretem az anyukádat, nincs az életemben hozzá fogható. Nem tudom, választottad, vagy a véletlen műve, hogy ebbe a családba érkeztél, azt viszont biztosan tudom, hogy különleges, ami rád vár. A legerősebb védőháló, ami mindig megtart. Rengetegen vagyunk, ne ijedj meg; lesznek játszópajtásaid is bőven. Unokatesód ugyan még nincs, és tőlem nem is várhatsz. Remélem, nem haragszol. Nekem jó így, kisbaba nélkül. És az a helyzet, hogy ha szeretnék, akkor sem biztos, hogy lehetne. Orvosokhoz meg kórházba kellene járnom mindenféle vizsgálatra. Gyógyszereket kéne szednem, és sok-sok szurit kapnék. Félelmetes a szuri, ugye? És fáj is, bizony! De nem vagyok szomorú, sem mérges. Boldog vagyok. Tudod, mindig is inkább nagynéninek képzeltem magam. Hálás vagyok neked, amiért azzá teszel.
Igyekszem majd sok időt tölteni veled. Vigyázok rád, ha a szüleid lepasszolnának, hogy kieresszék a gőzt, ha kell, felkelek hozzád éjszaka – bár egy inszomniástól ez nem nagy áldozat. Része akarok lenni az életednek. Szeretném, hogy ha meglátsz az ajtóban, csillogó szemmel szaladj felém, és a nyakamba csimpaszkodj. Olyan erősen szorítalak majd magamhoz, ahogy csak lehet. El foglak kényeztetni – nem ajándékokkal, a szeretetemmel. Hatalmas puszit fogok adni. Nem viccelek, hatalmasat. Be fogja teríteni a pufi kis arcocskádat, és hangosan cuppan. (Utálni fogod, ha nagyobb leszel, hihi.) Szoríts, hogy időközben legyen pasim, különben az összes rajongásomat rád fogom zúdítani…
Szeretném, ha tudnád, hogy nekem bármit elmondhatsz majd; melyik főzeléket nem szereted (gondolom, egyiket sem), mi a kedvenc meséd, ki a barátod, ki bántott – annak velem gyűlik meg a baja, csak mondom. Éles a nyelvem, és kőkemény a bicepszem. Tárt karokkal várlak, ha unod az ősöket, vagy azt, hogy poháralátétet és papucsot kell használni a konyhában, ami egyébként olyan tiszta, hogy akár a földről is lehetne enni. De indok nélkül is jöhetsz, bármikor. Komolyan mondom! Nagyon menő helyen lakom, értékelni fogod majd, ha bulizni jársz. (Inkább nem számolom ki, hány éves leszek akkor…) Szívesen elvinnélek bárhová, ha kell egy fuvar, de bevallom, ettől nagyon félek. Több mint tizenöt éve vezetek, nem mondanám, hogy bárkit veszélybe sodortam, mégis, a gondolat, hogy ott ülsz mellettem, megrémít. Előbb adnám oda neked az autómat. Milyen érdekes, ugye? Mennyi érzelmet váltasz ki az emberből a létezésed puszta gondolatával. Mindent megváltoztatsz. A szüleim nagyszülőkké válnak, a húgom édesanyává. Izgalmas lesz így látni őket.
Remélem, rám is hasonlítani fogsz valamiben. Anyukád örülne, ha az orrodat tőlem örökölnéd – jól járnál vele, tényleg az enyém a legszebb a családban. Vajon hogy fogsz szólítani? Szeretem a nevemet, bár nem a legegyszerűbb kimondani, elismerem. Fogsz majd becézni? Én téged biztosan. Mi ilyen becézgetősek vagyunk. Még a tárgyaknak meg az ételeknek is hülye neveket adunk, apukádnak nem kevés időbe telt megszoknia.
Nem kezdelek el untatni azzal, mi mindent csinálhatunk majd együtt, és miket tanulhatsz tőlem az Enrique Iglesias dalszövegeken és a tökéletes vodka-szóda arányain kívül. Egyrészt nem tudom, milyen lesz a személyiséged, és mi fog érdekelni (remélem, a gyúrás), másrészt legalább olyan izgalmas az, hogy én mennyit tanulok majd tőled, és általad. El sem tudom képzelni.
Vigyázz magadra odabent, és ne nőj túl nagyra! Kíméld meg a tesókámat! Ráérsz tömegelni, miután kibújtál.
Várom, hogy találkozzunk: az egyetlen nagynénéd
(Hú, te… ez nagyon öregesen hangzik!)
(Fotó: touf raza, kép forrása: Pexels)