Szép Csenge: Reggeli fogócska
– A pofám leszakad tőled, Zoli. – A szőke haja rázkódik a gömbölyű vállán, törékenynek tűnő kézfejével megtámaszkodik a konyhasziget másik oldalán. – Te most komolyan kérdőre vonsz, mert mással voltam?
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
– A pofám leszakad tőled, Zoli. – A szőke haja rázkódik a gömbölyű vállán, törékenynek tűnő kézfejével megtámaszkodik a konyhasziget másik oldalán. – Te most komolyan kérdőre vonsz, mert mással voltam?
– Maradjon, kisasszony, ha már ennyi szabályt megszegtem ennek a dürgő fajdkakasnak a kedvéért! – kérte a délceg kapitány is, és ennek már tényleg nem tudtam ellenállni. Üsse kő, sosem utaztam még pilótafülkében. Lehuppantam hát a Gyula háta mögötti, utaskísérőknek fenntartott ülésre.
Mi ez? Mint egy fuldokló, bukkanok fel a víz alól. Annyira eleven, hogy nem hiszem, hogy csak álom vagy rémálom lenne. Az őseim? Vagy én magam korábbi életemben? Vagy csak a kollektív tudattalan és a morfogenetikus mező játszik velem?
Tisztán látszott, hogy a vágás a mutatóujja tövétől, kis híján a csuklójáig ért. Eszébe jutott, hogy a legutóbbi túrázás alkalmával egy kisebb elsősegélycsomagot is magával vitt. Berohant hát a szobába, hogy előszedje a hátizsákot, amiben a kötszert sejtette, közben a jobb kezét tenyerével felfelé a magasba tartotta, mint aki épp valami magasztos dologról szónokol.
– Te, haver, figyu! És Léniék hová mennek bulizni? Nehogy összeakadjunk má’ … mert szerintem az úgy nem lenne vicces! Ma pasinap van! Iszunk, ameddig bírunk. Bááár megnézném a menyasszonyodat a cuki kis feszülős ruhájában… Haver, asszem Te megütötted a főnyereményt!
A váláskor azt terveztem, ideiglenesen kiveszek egy jobb lakást közel a házhoz, ahol addig éltünk. De András egyértelműen kijelentette, hogy ne számítsak vagyonmegosztásra. Az ő pénzéből egy fillért nem látok, a ház az övé, ennek tudatában döntsem el, tényleg szeretném-e elhagyni? Keserűen felnevettem.
Mi lesz akkor, ha a lassan fél évszázados lemaradásunk tovább növekszik, egyre csak távolodunk és távolodunk azoktól az országoktól, amelyek évtizedekkel ezelőtt elkezdtek dolgozni földjeiken Égigérő Paszulyukon?
– A Fidesz tábora négyszerese a szocialistákénak. A Tárki legújabb felmérése szerint… – kezdett bele élénk lendülettel az újabb hírbe a hírolvasó.
A vendégünk Szentesi Éva lesz. Online fellépőnk Dragomán György és Szabó T. Anna, valamint Sárközy Bence, a Libri igazgatója.
Jelentkezési határidő: május 1.
Az utolsó miskolci kórházas sztorinál már biztos volt benne, hogy nagyobb a baj. Persze megint a belgyógyászatra vitték az anyját, hisz mi más lehet a baj, ha valaki lefogy 25 kilót pár hónap alatt? Szegényt megint tükrözgették, alul-felül, de minden negatív volt.
Kalocsai Miklós igazán kreatív volt a nőkkel, legalábbis ő ezt gondolta magáról. Minden kapcsolata előtt – legyen az egyéjszakás kaland vagy pár hetes liezon –, forgatókönyveket készített a fejében. Latolgatta, melyik nőhöz milyen sztori illik.
Szeretem az illatod, suttogja pimaszul, én meg csüngök minden szaván, és a világ legszexibb dögének képzelem magam. Egy pillanatra elhiszem, hogy miénk a világ és, hogy ennél romantikusabb dolog soha még egyszer nem történhet velem.
És az erkélyek! A hálószobáé kicsi és a csendes utcára néz. Ha jobban kihajolok, látom a fák között a folyót. A nappalié ellenben hatalmas és csodálatos. Életemben nem láttam ilyen szép kőcsipkés erkélyt, pedig a kerületben elég sok különleges erkélyt látni. Ez az udvarra néz. Épp a hintára.
Az apa gyorsan lelépett, de az előírt 25 000 Ft tartásdíjat rendesen fizette. Biztos beállított egy automatikus utalást, hogy még csak arra a két percre se kelljen rájuk gondolnia.
Még az előző cigit sem szívtam el, de ujjaimmal már a cigisdoboz fedelét babrálom. Nem nézek fel, miközben nyílik és csukódik a hűtő ajtaja. Kicsivel később a sörösdoboz fedelének gyors, fémes kattanása töri meg a csendet.
Az alsós Jakab Pisti szavalta a Nemzeti dalt: az első versszakot még nagy átéléssel, de később egyre többször akadt meg, behallatszott Tibor bácsi ideges súgása a mikrofonba. A „Hol sírjaink domborulnak” strófánál Pisti összeomlott, mindenkinek világos volt, hogy nem fogja tudni folytatni, innen-onnan gúnyos kacajt kapott fel a szél.
Zavartan lépett a pulpitus elé. A bíró elmosolyodott, hívta, hogy menjen oda mellé, megmutatja a bizonyítékokat. Móni még sosem látott bizonyítékokat, a biztonsági kamerák kinyomtatott képeit olyan átéléssel nézte, mintha a Louvre falait díszítő műalkotásokat venne szemügyre.