Aranka teljes erőből verte a bejárati ajtót, és halántékán duzzadó erekkel, berekedésig üvöltötte a csengőre támaszkodó Alajosnak:
– Hagyj már nekem békét, te geci állat! Takarodj a picsába, és ott dögölj is meg, te kibaszott szarfaszú geci!
Aranka világéletében finom kis nő volt: jelleme szerény, visszahúzódó, arca bájos, alkata törékeny. Alajost 2007. tavaszán, 26 évesen a hivatalban ismerte meg, ahol a férfi söfőrként, ő maga adminisztrátorként dolgozott. Szerelmükből, ahogy Alajosból is, már a kezdetekkor hiányzott a romantika. Miután egy ízes nyelvcsettintéssel Aranka tudtára adta, hogy bejövős, a lány élete rövid időn belül határozott fordulatot vett. Alajos fess, fekete szemű, 100 kg tiszta férfiállat, aki előtt a lány élete kiszámítható és nyugodt, már-már unalmasan eseménytelen volt. Talán emiatt ment bele az első randevúba. Aztán az első randevút az első szex, az első szexet az első ütés követte.
Egy fullasztó augusztus éjszakán történt. A Corso teraszán elszopogatott italok után Alajos nem bírt gavallér vérével, és beinvitálta Arankát Suzuki Swift márkájú autója (beceneve Suzi) anyósülésére, hogy hazafurikázza. Alajos a jól sikerült találkozás örömére, illetve kihasználva a Kaposmérő előtti leágazó diszkrécióját, ott helyben, a szántás szélén Arankára dumálta magát. Mialatt Alajos hátulról kefélte, a lány feje a hőségre való tekintettel csutkára letekert hátsó ablakon ki-be, ki-be járt.
De beleélős ez az Alajos! – gondolta a lány, aki a helyzet komikuma miatt külső szemlélője maradt a szituációnak.
Aztán amikor az autórádióból felhangzott a „Szeresd a testem bébi, végtelen maraton” refrén, a lányból kitört a kacagás. Alajos a kis önbecsülésű emberek bizonytalanságával Aranka reakcióját férfiassága elleni merényletként értékelte, és sértődöttségében, miután petyhüdté vált farka magától kicsússzant a lányból, nagyot taszított rajta. Arankát a férfi kitörése váratlanul érte, így feje ellenállás nélkül koppant a B oszlop kemény műanyag borításán, és halántékán felrepedt a bőr. Miközben a fürdőszobatükre előtt ellátta sebét, önmagát hibáztatta a történtekért. Szegény Alajos, mindent megtett a pillanatért, igazán nem kellett volna kikacagnia.
Aztán valahogy minden így maradt: a szex, az ütések, Ők.
Amikor Alajost alkoholproblémái miatt elbocsátották a hivataltól, már 10 éve voltak házasok. Szép kerek évszám, ünnepelni való! – gondolta Aranka, és azzal a lendülettel és két törött jobb oldali bordával, 2019. júliusában beadta a válókeresetet. A döntést hosszú évek vívódása és megszámlálhatatlan, Éva vermuttól átitatott délután előzte meg, amelyek során a mindig szingli, szőke melírtupír Vivien fáradhatatlanul tartotta benne a lelket.
Aranka félve, de boldogan kezdte meg új életét a 48-as Ifjúság útján bérelt, 4. emeleti, bútorozatlan garzonjában, amihez Vivien egy matraccal, a „Tesco, olcsó árak” pedig egy összecsukható, 1 asztalból és 2 székből álló garnitúrával járult hozzá. Az idő lassacskán begyógyította a sebeket, és visszaköltözött belé a béke és öröm érzése, amiről úgy hitte, hogy Alajos már kiverte belőle.
Egyik éjjel szokatlan neszre ébredt. Egy ideig mozdulatlan maradt és az ágyából figyelte a matatást, ami a bejárati ajtó felől érkezett. Aztán halkan, puha papucsába bújva közelebb settenkedett, teste árnyékot vetett a foncsorozott üvegen.
– Megvagy! – hallotta Alajos alkoholos dünnyögését, és ahogy mozdult, a lépcsőházi érzékelő lámpa felfedte tagbaszakadt alakját.
Ettől kezdve az éjszakai látogatások rendszeressé váltak. A férfi hol sírva, könyörögve, hol agresszíven, fenyegetőzve érkezett, és onnantól a lány, s vele a teljes lépcsőház búcsút inthetett nyugalmának. A lányon ismét erőt vett a konstans rettegés. A lépcsőház legkisebb zajára is kiélesedtek érzékei, és dermedten figyelt, míg sikerült beazonosítania a hangok forrását. S mivel más kiutat nem látott, szépen fokozatosan bezárkózott. Először csak a bevásárlást intézte online, majd home office-t kérelmezett a munkahelyén, így nem kellett elhagynia a biztonságos fészket. Aranka bezárkózása Alajost csak dühösebbé tette. Viselkedése több alkalommal rendőrségi intézkedést vont maga után, mégsem tántorított, és ordítva üvöltötte ezredszerre is:
– Aranka, az enyém vagy, holtodiglan, holtámiglan, bassza meg!
Arankának volt elég ideje ízlelgetni a hallottakat, ergo nem kellett messzire mennie a mentő ötletért.
– Kinyíratom! – közölte elhatározását Viviennel 2023. újév hajnalán, közvetlenül azután, hogy életében először anélkül adta ki magából az indulatait, hogy bármennyire is visszafogta volna magát. Az agya lezsibbadt, látása elsötétült, olyan erővel üvöltött kifelé a csengőt ritmikusan nyomkodó exférjének. Majd az idegkimerüléstől kocsonyaként járó kezével koccintáshoz emelte vermutos poharát.
Vivien kiterjedt ismeretségi körének hála, a munkára alkalmas ember felkutatása könnyedén ment. Vivien az ezzel kapcsolatos részletekkel nem traktálta Arankát, mondván: minél kevesebbet tud, annál jobb. Aranka először a temető kápolnája előtt találkozott a szakemberrel, hogy átadja az exférje azonosításához szükséges adatokat, és egy fényképét, nehogy tévedés történjen. Közben nem tudta levenni szemét a bajuszról, bal sarkán kevéssé fogott a ragasztó.
Másodjára a Shell kúton találkoztak, Aranka hátán mindvégig csorgott a veríték. A férfi alkoholtól cserzett bőre pulykavörösre változott, amikor kiderült, hogy Aranka a kért előleghez képest egy százassal vékonyabban érkezett.
– Kurva autómata, limitálta a kp felvételt??? Holnapra meglegyen a zsé, vagy intézheted magad! – keménykedett.
A fennmaradó százezer forinttal másnap Aranka pontosan érkezett, a temető kápolnája felé vezető úton a hajnali órán egy lélek sem járt. Aztán hirtelen lettek túl sokan. Amikor a templomkert vaskapuján szirénázva bekanyarodott a három rendőrautó, azonnal tudta, hogy érte jöttek, kelepcébe csalták. Mire megbilincselték és a járőrkocsihoz kísérték, Arankát már rázta a vinnyogó röhögés. Itt a bajusz, hol a bajusz?
(Fotó: Dawid Zawiła, kép forrása:Unsplash)