– Mondtam, hogy hamarabb induljunk el! Sose tudsz időben elkészülni! Most hol fogunk parkolni! – dohogott Roli az anyósülésen szorongó feleségének. – Látod, mekkora a sor a pénztár előtt!
Erika védekezésre nyitott száját, de a férje folytatta, hogy nem az expasiddal kellett volna randit szervezni, akkor lett volna időd mindenre! Végül csak egy halk sóhaj hagyta el Erika száját, és keresztbe fonta karját. Az ablak felé fordult és elmerengett, hogy miért kell mindig veszekedni, miért nem lehet nyugodtan élni, pedig annyira igyekszik a férje kedvében járni. A legutóbbi hazalátogatása óta hallgatja ezt a lemezt, amikor a Víztorony Fagyizónál összefutottak a gimis szerelmével és annak családjával. Roli azóta minden alkalmat megragad, hogy Erikának felhánytorgassa, amiért váltottak pár mondatot. Az ártatlan beszélgetés, hogy kinek hány éves a gyereke, milyen szép idő van és milyen krémes itt a fagyi, már átkozott emlékként él a fejében. Annyiszor hallotta Rolitól, hogy már ő maga is elhitte, megalázta a férjét rámenős viselkedésével. Inkább nem számolta ki, hogy hány hónap, hány hét, hány nap és hány magányos óra telt el azóta a szeptemberi délután óta. Elhatározta, hogy most jól fog viselkedni. Talán, ha kedves lesz, akkor Roli is megenyhül, ezért azt javasolta, hogy ő kiszáll a gyerekkel, beáll a sorba, amíg Roli talál egy üres parkolóhelyet, és pikk-pakk bent is lesznek az állatok között. Pár másodpercig nem érkezett válasz, és Erika gyomrában a görcs már éppen oldódni kezdett. Már majdnem elhitte, hogy ez még lehet egy jó kis kirándulás, amiből a férje gúnyos kacaja rántotta ki: Iderendelted az exedet, azt az ólábú focistát? Hááát, ezt nem hiszem el! Újra le akarsz járatni mindenki előtt! Mielőtt reagált volna, Rolika szólalt meg hátul: Anyaaaaa, anyaaaaa, hol van a zsiráf?
– Bent van. Mindjárt meglátod. Apa keres egy parkolót, és utána megyünk a zsiráfhoz. És megkeressük Mamiékat is – szólt hátra a gyereknek, majd a foga között sziszegte a férjének, hogy fejezze már be ezt.
Rolika lelkesen hurrázott, és tovább nyaggatta az anyját, hogy vidéki mami csinál-e neki megint finom sütit, és játszhat-e majd a kutyával?
– Most nem megyünk mamihoz. Csak a zsiráfhoz.
– Óóóó, a kutyával akarok játszani! – ismételte Rolika többször egymás után, egyre hangosabban, és apró lábával kalimpált a gyerekülésben.
Csend legyen, kiáltotta Roli, amire Rolika elhallgatott, csak halkan szipogott, és gyűrögette a plüss zsiráfot az ölében. A fekete BMW X6 jobbra-balra tekergett a parkolóban, Roli közben mondta a magáét, hogy mi van ebben a kurva állatkertben, hogy ide kellett jönni, a budapesti és a veszprémi is van olyan jó, mint ez a világvégi nyíregyházi. Jól megnyújtva az í betűt. És biztos tele lesz rohadt ukránokkal és csöves románokkal, meg a többi paraszttal. Erika száját összeszorítva bámult ki az ablakon, egyre jobban belesüllyedve a hatalmas ülésbe. Érezte, hogy felesleges bármit mondania. Minden látogatás előtt hetekig csak könyörög és alkudozik. Most is annyit tudott elérni, hogy nem mennek a szüleihez, hanem az állatkertben találkoznak velük gyereknap alkalmából. Mióta kitört a háború, most jöttek először, ez egy újabb ürügy volt Rolinak, hogy túl közel van a határ. Erika hívta közben az anyját, aki nem vette fel. Roli ezt sem hagyta szó nélkül: Anyád hozza a formáját. Mi kétszázhúsz kilométerről hamarabb ideérünk, neki csak annyi dolga van, hogy a nagy seggével felszáll a kurva buszra. A pontosság nem erőssége. Na, ezért nem megyünk oda. Eddig még egyszer sem sikerült délre elkészülnie az ebéddel. Az állatpark hatalmas parkolóját kétszer körbejárták, de hiába. Roli tovább hőbörgött: Itt nem tudnak az emberek parkolni? Nézd meg azt is. Csórikám, nem tud beállni két vonal közé azzal a szakadt kis Suzkával. Erika higgadtságot erőltetett magára, ha tényleg a parkolás a probléma, az nem nagy dolog. Máshol biztos lesz hely, itt menj ki és fordulj jobbra, ott is van egy nagy parkoló, mutatta Erika az utat, másik kezével férje vállát simogatta.
Ott se találtak szabad helyet, majd végigmentek az egyirányú utcában, ahol még a padkán is álltak az autók.
– Na, ha olyan okos vagy, mondjad, merre menjek!
Erika nem tudott tovább navigálni, mert az anyja visszahívta, hogy most szálltak le a buszról. Megbeszélték, hogy beállnak a sorba, és ott találkoznak. Roli közben újra jobbra fordult, megkerülte az állatkertet, és visszaért a főbejárathoz. Rolika akkor vette észre a zsiráfszobrot, és felkiáltott:
– Anyaaa, ott a zsiráf. Menjünk oda! Oda akarok menni!
– Mindjárt – sóhajtott Erika, és még szorosabbra húzta szőke lófarkán a hajgumit, és végigsimított vékonyszálú haján.
Roli újra végighajtott a parkolón, és egyre idegesebbé vált.
– Anyaaa, ott van Mami! Menjünk oda hozzá – és már bújt is volna ki a biztonsági övből.
– Maradj a seggeden! – kiáltott rá az apja.
Erika lehúzta az ablakot, hogy integessen a szüleinek, majd Rolihoz fordult és kérte, hogy kiszállhasson a gyerekkel. Magára nem mert hivatkozni, csak a gyerekre, hogy mennyire szeretne a nyiregyi mamival találkozni, és már biztosan elgémberedett a kis teste a kétórás üléstől.
– NEM! Egy család vagyunk! Együtt megyünk! – lassítás nélkül hajtott tovább, és felhúzta az ablakot.
Rolika hátul ordított, és ütemesen verte a lábához a szerencsétlen plüss figurát. A zsiráfot akarom! A zsiráfot akarom! Mamit akarom! Mamit akarom! Mamit akarom!
– Hányszor kell szólni, hogy csend legyen! A kurvaistenit! Baszki, ebben a tetves városban nincs egy szabad hely! Látod, mennyi ukrán autó van! Hallgattasd el azt a gyereket, vagy kivágom az ablakon – ordította Roli, majd termetes tenyerével a kormányra csapott. Erika összerezzent, egy pillanatra behunyta szemét, és látta, ahogy az erős tenyér nem a kormányon csattan, hanem az ő vállán, ő a szekrénynek vágódik, a következő lökéstől pedig a földre zuhan, ölében a síró csecsemővel. Ahogy a hátán és a vállán a kék foltból lila lett, később sárga, majd teljesen eltűnt, úgy alakult át a lökés Roli emlékezetében, előbb véletlenné, majd Erika hibájává, aki magától elesett, és arra is képtelen, hogy megnyugtassa bömbölő gyermekét.
A parkolóból kiérve most egyenesen mentek tovább, hátha ott szerencsével járnak. Erika az ölében pihenő krémszínű Louis Vuitton táskából kivett egy Dörmi szeletet, és enyhén remegő kézzel hátranyújtotta Rolikának. Utálja ezt a táskát, csak a férje balhézik, ha nem ezt viszi magával. Jobb a békesség, pedig gyűlöli, mert újra és újra emlékezteti, hogy talán akkor még elhagyhatta volna őt. Igen, talán akkor, az első házassági évfordulójukon még elválhattak volna szépen. Akkor, amikor még csak kiabált vele, hogy ne ugasson és kussoljon, különben egyesével veri ki a lapátfogait a mocskos szájából. Másnap kapta ezt a táskát, és millió bocsánatkérést. Igen, talán akkor még léphetett volna, akkor még dolgozott is. De már mindegy, mert Rolikának családra van szüksége, ahogy testvérre is. Végigsimított gömbölyödő hasán. Talán most nem rontja el. A férje szerint nem vigyázott eléggé az előzőre, és ebből is látszik, hogy alkalmatlan az anyaságra, mert csak egy selejtes nő veszíti el a gyerekét. Hiába mondta az orvos, hogy ez sajnos megesik a várandósság korai szakaszában. A férjére nézett, és kereste azt a bűnbánó férfit, akitől a táskát kapta, aki sírva fogadkozott, hogy megváltozik, mert ő az élete szerelme. Csak egy dühös alakot látott, akinek reng az újonnan növesztett tokája, miközben szitkozódik.
– A rohadt menekültek elfoglalnak mindent! Nem hiszem el, hogy rábeszéltél erre a kibaszott útra!
– Hova mész? – kérdezte ingerülten Erika, mikor látta, hogy férje visszahajt a főútra. Közben a telefonja folyamatosan csörgött.
– Vedd már fel azt a kurva telefont! Mondd meg anyádnak, hogy nincs gyereknap! Ha látni akarja az egyetlen unokáját, akkor jöjjön Pestre – Roli szavai szúrtak, mint a kétnapos borostája. Rolika csak halkan nyöszörgött, hogy nyiregyi mamit akarja.
– Te tiszta hülye vagy! – csúszott ki Erikából, bár a kezét azonnal a szája elé kapta, nem lehetett meg nem történtté tenni. Elöntötte a szégyen, hogy megint nem tudott jól viselkedni.
– Hogy beszélsz a gyerek előtt? Gratulálok! Példás anya vagy! Szerencsétlen gyerek. Nem elég, hogy félrekefél az anyja, még azt is hallgatnia kell, ahogy az apjával beszél. Ezért ilyen kezelhetetlen. Megírhatod a focistádnak is, hogy ugrott a randi. Ebben a tetves városban egy kibaszott perccel nem maradok tovább. A pesti állatkertben is van zsiráf – lezárta a vitát és beletaposott a gázba.
(Illusztráció: Finta István)