trauma/írás

Groszman Anna: Keresztény család

Nálunk minden tönkremegy. Most már muszáj bekapcsolnom ezt a szart, mert biztos, hogy apa kint hallgatózik, és ha azt akarom, hogy békén hagyjon, el kell hitetnem vele, hogy teljesítettem az utasítását.

Hirtelen riadok álmomból, nem is értem, mi ébresztett fel. Fekszem a vaksötét, dohány- és mosatlan hajszagtól vastagon bűzlő ágyban, a tükörhuzatos paplan alatt. Mozdulni sem tudok, teljesen le vagyok fagyva. Ébren vagyok, de mégis valahol az alvás határán lebegek. Nem szeretnék felébredni. Jó is, hogy sötét van, talán még mindig álmodom, hisz’ ez nem is az én ágyam. Nem, határozottan ébren vagyok. Emlékszem már, tévézés közben elaludtam anyáék ágyában. Lassan felfogom, mi történik, próbálok felkelni, de mozdulni sem tudok. Miért nem tudok megmozdulni? Mi történik? Mintha valami nehéz lenne rajtam. Próbálom letolni magamról, próbálok elhúzódni, de esélytelen. Apa fog erősen az egyik kezével, a másik keze pedig a bugyimban. Próbálom felfogni, hogy mi történik, végiggondolni, hogy mit csináljak. Tízévesen, félálomban ez bizony nem olyan egyszerű. Normális esetben egy kislány az apukájához szalad, ha bántják. De hova szaladjak, ha az apukám bánt? Apa egy pillanatra sem hagyja abba; hatalmas, erős, szőrös keze egyfolytában keresgél, tapogat, simogat. A keze, melynek menedéket kéne nyújtania, amikor szükségem van rá. Nem tudom, mi történik, de abban biztos vagyok, hogy nagyon-nagyon rossz dolog és nem lenne szabad megtörténnie. Bénítóan jeges félelmet érzek, semmi mást. Biztos alszik. Apa, ébredj fel, mondom inkább magamnak, mint neki. Hosszú-hosszú percek telnek így el, mikor végre egy óvatlan pillanatban meg merek mozdulni, felugrom, és kiszaladok. Rettegek, hogy utánam jön és megver, vagy ami még rosszabb, folytatja, amit elkezdett.

Anya az étkezőben ül. Gondolkodás nélkül odamegyek hozzá és elmesélem neki, mi történt. Látom rajta, hogy őszintén nagyon megrémül. Elhiszi és komolyan veszi, amit mondok, ettől nagyon megkönnyebbülök. Azt hittem, haragudni fog. Megígéri, hogy utánajár a dolognak. Pár nap múlva meséli, hogy beszéltek és apa nagyon szégyelli a dolgot, de aludt, és azt hitte, anya fekszik mellette. Álmában történt, nem tehet róla. Én ezt el is hiszem, mi okom lenne kételkedni? Én is szoktam álmodni. Végig sem gondolom, hogy az ember álmában nem nyúlkál a másik bugyijába. Hogy ennyire mélyen nem lehet aludni, hogy lefogjunk valakit, aki menekülne és közben ne ébredjünk fel. Hogy álmunkban sem tévesztjük össze a feleségünk felnőtt testét a gyerekünk gyerektestével. Talán eszembe sem jut végiggondolni, talán az elmém nem kész befogadni az igazságot, ezért inkább elhiszi ezt a mesét. Apa akkor és ott megpecsételte nem csak a testemet, de a sorsomat is. Azon az estén két dolgot tanultam meg a szexuális közeledésről: az egyik, hogy az egy rossz dolog, a másik pedig, hogy amikor sor kerül rá, nem szabad ellenkezni.

***

Ülök a fürdőszobában, a kád szélén. Velem szemben, a mosógép tetején AZ. Szégyen, undor, kétségbeesés, hitetlenkedés – ezek az érzések váltogatják egymást. Próbálom húzni az időt, keresek valami elfoglaltságot. A hátam mögött a kád, koszos a pereme már egy ideje, nem is kosz ez, inkább valami elszíneződés. A kád és a fal találkozását széles fekete gumiszegély takarja. Szigetelésnek tették oda, de már régen nem szigetel, simán befolyik alá a víz, hogy visszafolyva kimossa a gumicsík alatt rekedt évtizedes mocskot. Sosem értettem, hogy lehet egy kád ilyen gusztustalan. Nem az lenne a lényeg, hogy az embernek kedve legyen belefeküdni? Hogy kiszállva tisztábbnak érezze magát, mint mielőtt belemászott? A kád előlapjának egyik lemeze mozog; unalmamban ezt lökdösöm be a lábammal. Bármit, csak AZT ne kelljen megfognom ott a mosógép tetején! A mosógép… Egész új darab, mégis már mállik le a borítása, és alatta rozsdás, koszos. Nálunk minden tönkremegy. Most már muszáj bekapcsolnom ezt a szart, mert biztos, hogy apa kint hallgatózik, és ha azt akarom, hogy békén hagyjon, el kell hitetnem vele, hogy teljesítettem az utasítását.

Mert persze, hogy ő volt. Újra megpróbált uralkodni a testemen. Egyszer csak áthívott a nagyszobába, és közölte, hogy beszélnie kell velem. Már ekkor elkezdtem viszolyogni, mert mindig, amikor ezt mondta, valami olyasmivel fárasztott, ami köszönőviszonyban sem volt a valósággal, de ő a fejébe vette és nem tágított, míg látszólag el nem fogadtuk, akár verés árán is. Ott ültem tehát vele szemben, és próbáltam végiggondolni, most vajon mit csináltam rosszul és hogyan leszek érte megbüntetve. De nem erről volt szó; egy rögtönzött szexuális felvilágosítást tartott, és nyökögve, hosszasan köntörfalazva kibökte, hogy én most 13 évesen abba a korba léptem, amikor a gyerekek már rendszeresen önkielégítést végeznek. Ült a fotelben, ahogy mindig, tréningalsóban és atlétatrikóban, és mivel otthon sosem tette be a fogsorát, szinte érthetetlenül motyogott a sűrű bozontos bajsza mögött. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy értsem, amit mond, mert mindig, amikor visszakérdeztem, felmérgesedett. Én a kanapén ültem, és nem akartam hinni a fülemnek. Nem akartam hallani, amit mondani készült, nem mertem ránézni sem. Csak ültem az ágy szélén és néztem a piszkos, valaha sárga padlószőnyeget, a beleégett folttal. Nálunk minden tönkremegy. Muszáj volt mosolyognom, ahogy a foltot néztem.


– Mit röhögsz, te degenerált, mi olyan vicces ebben? – hirtelen visszazökkentett a bizarr monológjába a maszturbálásról. Elmesélte, hogy az önkielégítés legbiztosabb módja a vibrátor, és hogy még abszurdabbá tegye a jelenetet, szemléltetésképpen elő is húzott egyet maga mellől a fotelból, mintha természetes lenne, hogy az embernél mindig van egy, szükség esetére. Egyre kevésbé akartam hallani a folytatást. El akartam süllyedni, mert amit mondott, azt még hallgatni is ciki volt. De ő folytatta. Elmesélte, hogy ugyanezt már a bátyámmal is megbeszélte, és most az következik, hogy kimegyek a fürdőszobába és addig nem akar látni, míg nem végeztem.

A fürdőszobában ülök, a kád szélén. A kilincsre dobok egy kisebb törülközőt, hogy apa ne lássa a kulcslyukon át, hogy mit csinálok. Hogy kapcsoljam be a vibrátort, ha még hozzáérni is undorodom?! Nagy nehezen rászánom magam, bekapcsolom, és hagyom menni, csak úgy, a mosógép tetején. Rezeg. Igazából vicces hangot ad ki, de nagyon zörög, ez így nem jó, le fogok bukni, hogy csak úgy üresen zörgettem. Aláteszek egy négyrét hajtott törülközőt, azon már nem hangos. Végre elengedhetem. Ülök a kád szélén és csak bámulom, ahogy a mosógép tetején rezeg búgva. Hagyom egy kicsit bekapcsolva, olyan 5 percig, közben nézem a mosógépet és a kádat. Nálunk minden tönkremegy. Eltelik az öt perc, kikapcsolom, és ott hagyom a mosógép tetején. Kimegyek, apa nem kérdez semmit, én pedig nem mondok semmit.

(Photo by DAVIDCOHEN on Unsplash)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: