– Mit művelsz? A házunk elé hordod a szemetedet? – kiáltott ki a sarki ház udvarából a csilingelő fülbevalós picsa. – Ezt mégis hogy képzeled?
Évi, a szomszédja eleinte csak pislogott a döbbenettől, de mikor már a harmadik fordulón voltak túl, hogy apjával elhúzzák az építkezési hulladékot a saját kerítése elől, elöntötte az agyát az ideg. Itt legalább elfér egy konténer, és senkinek nem lesz útban, míg el nem viszik a szeméttel.
– Ez közterületsértés! Feljelentelek! Azonnal pakolj vissza magad elé! – rikácsolta a fülbevalós. – Holnap kerti parti lesz nálunk, gondolod, hogy ezt a szemétdombot akarom nézni, mikor beengedem a vendégeim?
– Társasházban lakunk, és ahogy nálatok, úgy nálunk is kupacban áll a kerítés előtt a szemét. Logikus, hogy egy helyre gyűjtsük – jött elő a véleményével Évi, miközben kitartóan rángatta a rozsdás szögekkel tűzdelt pallókat és a megkövült betondarabokat. – Mi legalább rendbe hozzuk az előkertet, ti úgysem nyúltok az utcafronthoz.
Éviék telepakolták a kerítésük előkertjében éktelenkedő vastag, kék műanyag csomagolást, amit a megkövesedett cementeszsákok takarófóliájaként hagytak ott a munkások, közel egy évvel ezelőtt. Így könnyebb volt elhúzni a szemetet a sarokra, a társasház elé, ahonnan a legkönnyebben elszállítható a majdani konténeres szemétkupac.
Miután a lakás átadása megtörtént, az építési hulladék az ottlakók nyakán maradt. A sokadik telefonhívás után felesleges volt remélni, hogy az építtető elrendezi a „kulcsrakész átadás” fennmaradó feltételeit.
Mikor Éviék a következő fordulóval a sarokra vitték a zsalugáter darabokat és törött csempéket, a fülbevalós picsa az udvara közepén hevesen gesztikulálva telefonált.
– Ekkora bunkót! – hallatszott a távolból.
Erre már Évinél is betelt a pohár. Elhatározta azonban, hogy a hozzáállásán ez esetben sem változtat: hülyékkel nem tárgyal.
A hurcolkodás során nem lehetett mást hallani, mint a folyamatos szitkozódást a sarki épület udvarából, de Évi a lehetőségekhez mérten kizárta fejéből a zajt, és a feladatra koncentrált. Csak legyünk már túl ezen a szaron!
Évi, amikor apjával épp a tízkilós, kővé merevedett ragasztószsákokat hajította a szépen növekedő kupac mellé, és már kellően túlpumpálta agyát a feléjük áramló tömény picsaduma, odavágta a kerítés irányába:
– Und már meg magad, drága! Nem dumálni kell, hanem dolgozni!
A picsa pulykavörös feje majdnem lerobbant a helyéről.
– Felhívtam az építtetőt, fotókat küldtem neki, és elmondtam, hogy beperellek, ha nem állsz le. Ügyvéd vagyok, rosszal kezdtél, kisanyám!
Évi kizökkenthetetlen volt, és már kellően elfáradt ahhoz, hogy visszafogja magát:
– Akkor ugye megbeszélted vele azt is, hogy küldjön segédmunkásokat, meg egy rohadt konténert? Akkora pajtik vagytok, intézted, ugye?
– Mégis kinek képzeled te magad? – rikácsolt tovább a csilingelős fülbevalós. – Semmi közöd hozzá, hogy az építtető a barátunk, jól meg is mondta, mi a véleménye rólad.
– Drága, már az elég szégyen neked, hogy egy baráti körhöz tartoztok! – Ezzel otthagyta Évi a picsát, és dolgozott tovább, apjával húzták-vonták a szeméthalmot.
Mikor végeztek a terület kipucolásával, nekiálltak befújni a derékig nőtt gazt gyomirtóval, hogy kezelhetőbbé váljon a dzsungel. De már a szemét eltávolítása során is látszott, hogy további sóderkupacokkal kell majd küzdeniük, és a mészkeverés helyét is felül kell vizsgálni, ha olyan élővilágot akarnak visszavarázsolni, ami az utca díszévé válhat.
Évi megállt egy szusszanásnyi időre, és lelki szemei előtt a kerítés mellett egyenes sorba ültetett leylandi bokrok lebegtek, amik évek múltán egybefüggő sövénnyé fejlődnek majd. Gondolatban már megtervezte a levendulabokrok helyét, a köztes területre két pampafüvet, középre pedig egy vízszintesen terülő tuját képzelt.
A gaztenger helyén elterülő képzeletbeli látképet a rikácsoló hang szakította szét.
– Megszívtad! Itt a férjem, majd ő helyre rak, kisanyám! – jelent meg a picsa bulldogtípusú férjével Éviék házrésze előtt.
Mivel a pakolás véget ért, Évi apja már elment, így a kettő egy ellen kiváló felállásnak bizonyult a meccs folytatásában. A picsa diadalittas tekintete, feltartott álla a nyertes pozícióját vetített előre. Évi férje nem volt otthon, így nem tudott erősítést hívni, bár valószínűleg ez utoljára fordult volna meg a fejében. Ezen egy jószomszédi viszony se múlhat.
– Mit gondolsz te magadról? – kezdett bele a bulldog. – Tudod te, kik vagyunk?
Évin átfutott a rosszallás: A doki is belefogott a vetítésbe!
– Nekem nem számít, kik vagytok, ha a házra néztek, még a hülye is látja, hogy közös a tetőnk, azaz társasházban élünk. Tehát nem létezik én szemetem, te szemeted, csak az építkezés szemete, ami az utcán hever. Amikor épült a ház, osztatlan közös tulajdon volt, tehát a szemét is az. Magyarázzam még?
– Az eljárás az, ami nem oké! – kiabálta a picsa, az eddigieknél még harsányabban, miközben belelépett Évi intimszférájába, az arcától pár centire.
Évi hezitálva hátralépett. Muszáj volt felmérnie, hogy bulldog is akkora barom-e, mint a felesége, aki ha még egyszer közelebb lép, garantált, hogy leüvölti.
Tett egy próbát.
– Vele nem tárgyalok tovább – nézett undorodva a picsára, majd a fickó felé fordult. – Úgy hallottam, beszéltetek az építtetővel. Mivel nekem a telefont sem veszi fel, kérjetek tőle egy konténert, amit ő fizet, és ezzel el is van intézve az áldatlan állapot.
Picsa hörögve vágott bele a replikába.
– Ő az én férjem – húzta szorosan magához bulldogot –, te nem szólhatsz hozzá, csak ha én engedem! Ne parancsolgass neki! Kérj te konténert, és intézd a szemeted! – állt bele újra Évi arcába, ez időre elengedve férje karját.
– Ha nem mész innen, nem állok jót magamért! – suttogta Évi a fogai között. Érezte, ahogy a karizma megfeszül. Fogalma sem volt, honnan jön ez az agresszió, de biztos volt benne, hogy nem fogja vissza magát, ha nem takarodik el a pulyka a közeléből.
A férfi riadt tekintettel állt a helyzetet szemlélve, majd arrébb húzta feleségét.
– Rendben! Beszélek az építtetővel – fordult el bulldog, és elindult a házuk irányába.
– Rendben? Ennyi? – kiáltott fel a picsa, majd futva a férfi után igyekezett. Félúton hirtelen visszafordult:
– Véged van! Ügyvéd vagyok! Kicsinállak! Esküszöm! Utánad nézek, és véged lesz! – zengett az utca a picsa kiabálásától.
Évi halvány mosollyal az előkertje felé fordult, és megnyugtatásként újra felidézte lelki szemei előtt a korábban megidézett látványt. Még jó, hogy elit környékre költöztünk!
(Fotó: Possessed Photography, kép forrása: Unsplash)