novella

Lilbern Ida: Bódulat

A pult mögött álló fiatal férfi lehengerlő mosollyal nyújtott egy kis darab törökmézet Zsuzsának. Ahogy erős karját kinyújtotta felé, a belőle áramló fűszeres, bódító szag elborította Zsuzsa érzékszerveit.

novella

Fokvári Dóra: Szocio 

A lányok is csoportban mozognak. Teljes sminkben megérkeznek, és szépen kiteregetik a törölközőket, a klasszikus hajol és feszít Dr. Szöszi mozdulattal, hogy a legjobb szögben pucsíthassanak be a negyvenes apukáknak és a kiéhezett tini fiúknak.

novella

Németh-Nagy Nóra: Hinta

Nem gondoltam, hogy ilyen remek helyet találunk – de ahelyett, hogy a mászókákat mustrálná, egyenesen engem néz és derűsen mosolyog. Emelkedő pulzusomról igyekszem nem tudomást venni, rémesen festhetek, ezért a célzást egy ironikus félmosollyal nyugtázom, és a szemkontaktust megszakítva körbejáratom a tekintetem a játszótéren.

novella

Gerencsér Mária: Kompenzált

A fiatalabbak azt gondolják, ez a nő tuti sose nő fel, nem igaz, hogy nincs jobb dolga egy Vasas-BVSC meccsnél húsvét hétfőn, teljes sokk. Ha egy fokkal ügyesebb lett volna szegény, grillpartin is lehetne az apósáéknál. Ezt gondolják.

novella

H. Rajk Tünde: Jogerősen retardált

Önök mindketten beismerték, hogy az otthonukba szabálytalanul, balesetveszélyes módon kötötték be az áramot a házukkal szemben lévő hálózati vezetékről. Önök mindvégig ragaszkodtak ahhoz, hogy egy ismeretlen segített maguknak ebben.

novella

Kaiser Vivien: Gyökérkezelés

Ügyetlenül a székbe ül, kitátja a száját. Az orvos pár pillanatig matat benne, aztán közli az ítéletet: ezt a fogat bizony gyökérkezelni kell.
Gyökér ám a jó édes… – szaladna ki a szitok Méhész száján, de a doki már fertőtlenít, injekcióz, magyaráz, és mire Méhész rájönne, mi történik, már el is zsibbadt.

novella

Kilián Sanna: Előző életünk vége

Belenézett a visszapillantóba: beesett arcot és vörös szemeket látott, kialvatlanságot, könnyeket. Igyekezett kitalálni, mit lehet vajon egy ilyen helyzettel kezdeni. Hűtlen nők mindig is voltak. Nem ő az első férfi, aki nem a saját gyerekét neveli, és ez kiderül.

novella

Salánki Anikó: Jó reggelt, macska!

Ő meg csak csodálkozott, hogy mondhat ilyet, szép és fiatal, úgy emelgeti a nehéz ládákat, mint a pelyhet, az ura meg milyen magas, fess ember, mint a filmekben a hősök. Ezt meg is mondta, mert bizony ki-kiszalad a száján néha egy kis meggondolatlanság.