Category: novella
Mics Ildikó: Árvaság
Salánki Anikó: Mindenkinek van mobilja
Rezeda Réka: Nem hagyományos családmodell
Papp József: Tetraplégia
Hetényi Csaba: Fifty-Fifty
Takács Tamara: A másik oldalon
Lilbern Ida: Tükörkép
Csajkovszky Krisztina: Klipsz
– Az a csomó nagyobb lett. Ki fogom metszeni. De még nem tudom, hogy ezzel megmenthetjük-e a mellét. De semmi baj, a kollégám nagyon szép plasztikákat készít. Csak legyen tünetmentes. Öt évig. Aztán jöhetnek az új cicik! – és bátorítólag megfogja Irén kezét. Irén lenéz az őt érintő kézre. Metszeni? Öt év? Új cici? Mintha nem is róla lenne szó, annyira távoli.
Cseh-Szombathy Dániel: Hétköznap a benzinkúton
– Na jó, Feri, állítsd meg! – szólt a társához, majd folytatta. – Maga pedig forduljon meg, és tegye hátra a kezét!
Azzal elővette a bilincset, és határozottan, de egyáltalán nem erőszakosan segített a másiknak megfordulni, majd pár másodperc alatt rátette a bilincset. Közrefogták ketten, és elkísérték az autójához, ahol arccal a motorháztetőre fektette, majd megkérte Feri bácsit, hogy vegye át. Körbejárta az autót, ahol feltűnt neki, hogy négy nagy szemeteszsák van a csomagtartóban.
Darvas Orsi: Kontakt
Az orvos levette a kesztyűt, leült az asztalához, és darálni kezdte a műtét előtti további teendőit. Csilla közben végig arra gondolt, hogy mennyire unalmas lehet ezt a dumát akár naponta többször is lenyomni. Azonban a végén már érzett némi feszültséget a gyomrában; rutinbeavatkozás ide vagy oda, kicsit be volt tojva.
László Krisztina: Álmomban
Már újra a takaróm alatt feszengek, amikor a felkelő nap fénye elkezdi halványan bevilágítani a szobát. Valaki halkan kopogtat az ajtón, magas, vékony női sziluett lép be rajta, az ágyamhoz közelít, felismerem benne Annát, a ház mindenesét. Két hatalmas kosarat cipel a hóna alatt, benne a hideg borogatáshoz szükséges kellékek. Vizes lepedők, forró iszapos pakolás, dunyha, takarók. Ma van a priznic napja, jut eszembe.
Németh-Nagy Nóra: Régi kolléga
Égkék szeme jegesre fagyott, amint fájón ismerős szőke lófarkat pillantott meg az ülések között. Lehet csak hasonlóság? Talán csak kimerült agya kapcsolja össze az úticélt a múlttal. Mikor még Budapestről ingázott, hasonlóan széles delták ölelő karjába érkezett haza. Nem káprázat volt. Ahogy a férfi végzett a pakolással, a sorszámokat kezdte tanulmányozni, amikor a tekintete hirtelen találkozott Orsiéval.
Sári Laura: Célegyenes
Tizenegykor elfoglalom a kedvenc rudamat, és a tükörrel szemben nyújtózkodom, amíg várakozunk. Olyan a tested, mint egy versenyagáré. Nem tudom, az milyen, csak a sajátomat ismerem. Az alkarom úgy néz ki, mint a londoni metrótérkép, a vállammal és a hátammal győzelemre vihetném a kajak-kenu válogatottat. A hasam akár egy négyzetekből álló mozaik, a combomat és a vádlimat mintha Michelangelo faragta volna.
Lovass Adél: Fekete vér
– Ne ijedj meg, ha először fekete a vér! – De én megijedek. Mindenki megijed ilyenkor. Aztán persze lesz az vörös is. Mint a muskátli napfényben. Vagy akár a tűz. Vagy a nadrágom. A buszon nem merek leülni. Pedig a görcs összehúz. Derekamra kardigánt kötök. Hogy ne lássák a foltot. Senki nem mondta, hogy ennyire fáj! Meg hogy büdös.
Hetényi Csaba: Egy üveg whisky
A saját gyerekkori emlékei ugrottak be, amikor a városszéli cigánygyerekek elverték, ahogy edzésről ment haza. Aztán mikor pár héttel később a haverjaival összeállva visszaadták a verést. Mikor két éve Borsodban autóztak még a feleségével és a lányával, önkéntelenül is felhúzta a kocsi ablakait. Azon is elkalandozott, hogy vajon a lányának mi lett volna a sorsa, ha a vér szerinti családjában marad. Bár nem hitt istenben, de azt mindig is valamiféle gondviselésnek tekintette, hogy a gyönyörű és okos kislányt, aki egyébként szintén cigány származású volt, nekik rendelte a sors.
Agonács Nikoletta: Papíron alkalmas
– Még mindig 36 éves? – kérdezte a velem szemben ülő, szemüveges nő.
Én szóhoz sem jutottam. Nem is értettem a kérdést. Mi az, hogy még mindig 36 éves vagyok-e? Nem, ezek után százévesnek éreztem magam. Meg ostobának. Nem igazán értettem, hogy a kognitív képességeimet kívánta ezzel letesztelni, a portugál nyelvtudásomat, vagy ő volt annyira inkompetens, hogy nem tudta kiszámolni a születési dátumom alapján, amit nyilván látott az előtte tornyosuló hatalmas monitoron. Főleg, hogy nemrég volt a születésnapom. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, és csak bámultam rá nagy bociszemekkel, de egy hang nem jött ki a torkomon.
Lilbern Ida: Falakon túl
– Sajnálom, de ez a kép nem eladó – mosolygott. – Ez inkább figyelemfelkeltés. Szeretném, hogy minél többen lássák, és elgondolkodjanak azon, mennyire mindennapos a kapcsolaton belüli erőszak. Sose tudhatjuk, mik zajlanak pontosan a zárt ajtók mögött, pedig sokszor csak egy fal választ el a szörnyűségektől, és mégsem teszünk ellene semmit, mert nem a mi dolgunk.
Zubornyák Zoltán: Huszonhat palacsinta
„Bözsi, ne sírjon, Bözsike drága, feledjen el”, dúdolta maga elé az ura kedvenc slágerét, ahogy hozzálátott a palacsinták megtöltéséhez.