Balogkünszt Nóra: Zokni az ágyneműhuzatban
Képzeld, amúgy Misi múltkor kitalálta, hogy menjünk el egy olyan barista képzésre. Hát hallod, én úgy röhögtem. El tudod azt képzelni, ahogy ott lötybölgetem a kávét a bögrében, meg a tejhabbal ba…
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Képzeld, amúgy Misi múltkor kitalálta, hogy menjünk el egy olyan barista képzésre. Hát hallod, én úgy röhögtem. El tudod azt képzelni, ahogy ott lötybölgetem a kávét a bögrében, meg a tejhabbal ba…
A pult mögött álló fiatal férfi lehengerlő mosollyal nyújtott egy kis darab törökmézet Zsuzsának. Ahogy erős karját kinyújtotta felé, a belőle áramló fűszeres, bódító szag elborította Zsuzsa érzékszerveit.
A lányok is csoportban mozognak. Teljes sminkben megérkeznek, és szépen kiteregetik a törölközőket, a klasszikus hajol és feszít Dr. Szöszi mozdulattal, hogy a legjobb szögben pucsíthassanak be a negyvenes apukáknak és a kiéhezett tini fiúknak.
Mit akarhatna még egy magadfajta, jut eszembe Károly, aki minden éjjel ezt mondta, mielőtt kiment a szobámból. A legmocskosabb vágyait élte ki rajtam. Engedelmeskednem kellett.
Barátnő? Minek. A barátjának van most egy huszonkilenc éves csaja, a múltkor összetörte az Audiját, amikor a barátnőivel a Balaton-felvidéken viháncolt, részegen az árokba hajtott vele.
Titkokat temettek maguk alá a kivágott és földre zuhanó öreg fák. Magas koronájukkal beláttak a polgári családok otthonaiba, ahol a bútorok régi emlékeket őriztek.
Nem gondoltam, hogy ilyen remek helyet találunk – de ahelyett, hogy a mászókákat mustrálná, egyenesen engem néz és derűsen mosolyog. Emelkedő pulzusomról igyekszem nem tudomást venni, rémesen festhetek, ezért a célzást egy ironikus félmosollyal nyugtázom, és a szemkontaktust megszakítva körbejáratom a tekintetem a játszótéren.
A rozé kifröccsen a fehér ingére, amiért máskor szentségelne, de most csak arra tud gondolni, hogy le fognak zuhanni és nem halhat meg úgy, hogy nem mondja el Andrisnak, ami már egy éve a szívét nyomja.
A lovarda parkolójában több autó is állt. Egyikből éppen egy kerékpárt emeltek ki, a másik kiállt a parkolóból. A tornác előtt, a hűvösben több csoportban álldogáltak gyerkőcök és felnőttek.
Szex közben megszabadultam a világ összes terhétől, minden érintés és nyögés az én dicsőségemre szólt.
A második emeleten vettem észre, hogy nincs meg a kulcsom. Megijedtem, mert néhány napja is elhagytam egyet, anyám már akkor szobafogsággal fenyegetett, sőt, most az övét hagytam el, amit reggel a kezembe nyomott.
Utálta, amikor a barátnője átváltott plázacicába. Ne hívj így! „Hogy? Olyan merev vagy, Tami, mint egy…” Ki ne mondd!
A fiatalabbak azt gondolják, ez a nő tuti sose nő fel, nem igaz, hogy nincs jobb dolga egy Vasas-BVSC meccsnél húsvét hétfőn, teljes sokk. Ha egy fokkal ügyesebb lett volna szegény, grillpartin is lehetne az apósáéknál. Ezt gondolják.
Elképzelem, ahogy lehámozzuk egymásról az izzadt ruhát, és megkeressük közös metszetünk.
Önök mindketten beismerték, hogy az otthonukba szabálytalanul, balesetveszélyes módon kötötték be az áramot a házukkal szemben lévő hálózati vezetékről. Önök mindvégig ragaszkodtak ahhoz, hogy egy ismeretlen segített maguknak ebben.
Ügyetlenül a székbe ül, kitátja a száját. Az orvos pár pillanatig matat benne, aztán közli az ítéletet: ezt a fogat bizony gyökérkezelni kell.
Gyökér ám a jó édes… – szaladna ki a szitok Méhész száján, de a doki már fertőtlenít, injekcióz, magyaráz, és mire Méhész rájönne, mi történik, már el is zsibbadt.
Belenézett a visszapillantóba: beesett arcot és vörös szemeket látott, kialvatlanságot, könnyeket. Igyekezett kitalálni, mit lehet vajon egy ilyen helyzettel kezdeni. Hűtlen nők mindig is voltak. Nem ő az első férfi, aki nem a saját gyerekét neveli, és ez kiderül.
Erős vagyok. Nincs szükségem segítségre. Nincs mit megbeszélni. A saját életemért én felelek. Anyám kislány koromban mindig azt mondta, hogy bármit megtehetek. Nem kell egy olyan férfival élnem, aki bánt.
Ő meg csak csodálkozott, hogy mondhat ilyet, szép és fiatal, úgy emelgeti a nehéz ládákat, mint a pelyhet, az ura meg milyen magas, fess ember, mint a filmekben a hősök. Ezt meg is mondta, mert bizony ki-kiszalad a száján néha egy kis meggondolatlanság.